Hallgatni és olvasni az igét csak egy távlati nézetet ad, míg tanulmányozni és memorizálni azt már mikroszkopikus betekintést enged az Írásba. Elmélkedni az írásokon együtt jelenti a hallást, olvasást, tanulmányozást és memorizálást, és ez ragasztja az Igét az elménkbe.
Jel.1:3 „Boldog, a ki olvassa, és a kik hallgatják e prófétálásnak beszédeit [...]”
1 Tim.4:13 „legyen gondod a felolvasásra[...]”
ApCsel 17:11 „Ezek pedig nemesb lelkűek valának a Thessalonikabelieknél, úgymint kik bevevék az ígét teljes készséggel, naponként tudakozva az írásokat, ha úgy vannak-é ezek.”
2 Tim.2:15 „Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint oly munkás, a ki szégyent nem vall, a ki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét.”
Zsolt. 1:2-3 „Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen.”
A Navigátorok ezt ahhoz hasonlították, hogy ahogyan a hüvelykujj képes megérinteni a többi ujjat, úgy mi is tudunk elmélkedni az Igéről miközben bármelyiket gyakoroljuk az előző négy közül. Az elmélkedés elengedhetetlen feltétele a kijelentések kapásához. Egy friss keresztyénnek inkább van szüksége az ige hallására és olvasására, mint arra, hogy tanulmányozza és memorizálja. Ez azért van így, mert szükséges, hogy megismerjék a Biblia általános üzenetét.