Hivatkozott emberi szerzőkre, de úgy értelmezte, mintha mindegyik mögött egy Isteni Szerző állott volna. Ugyanolyan értelemben mondta azt, hogy Mózes mondta, mint azt, hogy az Úr mondta (Mk. 7:10.). Ugyanúgy idézte a 1 Móz. 2:24 narrátorát, mint saját teremtőjét (Mt. 19:4-5). Ugyancsak azt mondta: "Találóan prófétált Ézsaiás rólatok, ti képmutatók, amint meg van írva:", és amint elkezdi az idézetet Isten szavait mondja (Mk. 7:6 & Ésa. 29:13). Ez Jézus hozzáállása, amit az Újszövetség szerzői is meggyőződésük szerint átvettek, ti. az írás kettős szerzőségét. Számukra valóság volt az, hogy "régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által," (Zsid 1:1) ugyanúgy, mint "a Szentlélektől indíttatva szólaltak meg az Istentől küldött emberek" (2 Pét. 1:21). Sem Isten nem beszélt úgy, hogy elvenné az ember személyiségét, sem az emberek úgy, hogy sérült volna az Isteni szerző szava. Isten szólt. Emberek szóltak. A valóság sem engedi befolyásolni az egyiket a másiktól. ...

Akkor ez volt Krisztus nézete az Írásokról. Az ő bizonyságuk volt Isten bizonysága. A Biblia tanúbizonysága Isten tanúbizonysága. Éppen ezért a fő oka, amiért a keresztyének hisznek a Biblia Isteni eredetében, az az, hogy Jézus önmaga is ezt tartotta róla.